Skip to content Skip to footer

Pszichoszomatika– amikor a test a lélek nyelvén szól

A „pszichoszomatikus” kifejezés két görög eredetű szóból tevődik össze: pszicho-, amely az elmére, a pszichére utal,
szomatikus, amely a testi, biológiai értelemben vett működésre vonatkozik. 
A szó tehát magában hordozza azt a szemléletet, hogy test és lélek nem különálló, hanem szoros kölcsönhatásban működő rendszer – az egyik hat a másikra, és fordítva is.

Történeti visszatekintés

A „pszichoszomatika” kifejezést először Johann Christian August Heinroth használta 1818-ban. A modern értelemben vett pszichoszomatikus medicina pedig azt vizsgálja, hogyan hatnak egymásra a testi, lelki és társadalmi folyamatok a betegségek kialakulásában, lefolyásában és kezelésében. Ez a szemlélet személyközpontú, és célja nem csupán a betegség kezelése, hanem maga a beteg ember megértése is.

Selye János és a stresszelmélet

A 20. század közepén Selye János világhírű kutatóként mutatta be, hogy a szervezet mindenfajta megterhelésre ugyanazzal a stresszválasszal reagál, függetlenül attól, hogy a kiváltó ok testi vagy lelki eredetű. Három fázist különített el:

  1. Alarm reakció: vészhelyzeti készenlét – stresszhormonok, feszültség, gyors pulzus
  2. Ellenállási szakasz: a szervezet próbál alkalmazkodni, nő a belső túlterhelés
  3. Kimerülés szakasz: a test tartalékai kimerülnek – pszichoszomatikus tünetek alakulnak ki

Fontos különbséget tett az egészséges, serkentő eustressz és a kimerítő, megbetegítő distressz között. A tartós distressz az, amely pszichés szinten kibillenti az egyensúlyt, majd testi tüneteket hoz létre – gyakran úgy, hogy az orvosi vizsgálatok nem találnak szervi elváltozást.

Mi minősül pszichoszomatikus betegségnek?

A pszichoszomatikus betegségek olyan testi tünetek vagy szervi működészavarok, amelyek mögött elsődlegesen lelki okok állnak. Ilyenek lehetnek:

  • gyomor- és bélpanaszok (IBS, hányinger, hasmenés, székrekedés)
  • kardiovaszkuláris zavarok (pl. magas vérnyomás, szívritmuszavar)
  • cikluszavarok, meddőség, PMS
  • bőrproblémák (ekcéma, pikkelysömör)
  • krónikus fájdalmak (fejfájás, hátfájás, hasfájás, nyakfájás)
  • alvászavarok, pánik, légszomj, vizelési inger

Ezek a tünetek valódi szenvedést okoznak, és gyakran éveken át tartó orvosi vizsgálatsorozat sem vezet eredményre – különösen, ha a kiváltó ok a pszichében keresendő.

Típusai – hogyan jönnek létre?

  1. Konverziós tünetképzés:
    Valamilyen lelki konfliktus feldolgozatlan marad, és szimbolikus módon testi tünetben jelenik meg – például bénulás, vakság, érzékszervi zavarok, fájdalmak.

  2. Funkcionális szindrómák: 
    Itt a panaszok szétszórtak, diffúzak, több szervrendszert is érintenek, de nincs kimutatható szervi eltérés. Az egészségügyi rendszer így gyakran nem tud mit kezdeni a pácienssel – ezek a betegek azonban valójában nem kapják meg a megfelelő pszichológiai támogatást, így kiszorulnak a klasszikus orvoslás rendszeréből.

A pszichoszomatikus szemlélet lényege

A modern pszichoszomatika nem azt állítja, hogy minden betegség „lelki eredetű” – hanem azt, hogy a testi és lelki folyamatok elválaszthatatlanul összefüggenek. Egy testi betegségnek lehetnek lelki előzményei – és fordítva is: egy testi diagnózis lelki következményekkel járhat (pl. halálfélelem, szorongás, elszigetelődés). Ezért fontos, hogy az orvoslás ne csak a tünetekre, hanem az egész emberre figyeljen. Szerencsés helyzetben van így a mai kor embere, hiszen már egyre több egészségügyi rendszerben van jelen az egészségszakpszichológus, aki hidat képez a psziché és a test között.

Mit tehetünk?

A pszichoszomatikus tünetek kezelése komplex szemléletet kíván:

  • egészségszakpszichológia vezetés (önismeret, önértékelés, határhúzás)
  • pszichoterápia (mélyebb lelki traumák kibontása esetén)
  • relaxációs módszerek (autogén tréning, mindfulness, progresszív izomlazítás)
  • meditáció, testtudatosság fejlesztése
  • fitoterápia, gyógyteák – támogató testi szintű kísérés
  • életmódrendezés, stresszkezelés

A Naturapsyche szemlélete

A Naturapsyche folyamatok során nemcsak a tünetet, hanem a mögötte rejlő jelentést is keressük. A relaxáció, meditáció, belső képek és növényi szimbólumok finoman, mégis hatékonyan segítenek az önszabályozás újrahangolásában.

A cél nem csak az, hogy a fájdalom megszűnjön – hanem az is, hogy újra kapcsolatba kerülj önmagaddal.