A kert szimbolikája a szimbólumterápiában
A kert, mint ősi szimbólum
A kert az egyik legrégebbi emberi szimbólum: egyszerre utal a természetre és a kultúrára. A vadon és a civilizáció közötti határmezsgye – ahol az ember gondoskodó keze találkozik a természet öngyógyító erejével. A szimbolikus gondolkodásban a kert gyakran jelenik meg az ember belső világának metaforájaként: a hely, ahol gondolataink, érzéseink és emlékeink „kivirágzanak”, vagy éppen elhanyagolva elsatnyulnak.
A kert a kollektív tudattalanban
A kert képe minden kultúrában megtalálható.
- A Biblia Édenkertje a tiszta kezdet és a teljesség helye.
- A perzsa „pairidaeza” szó – amiből a „paradicsom” ered – elkerített, védett kertet jelent.
- A japán zenkertek a belső békét és elmélkedést szolgálják.
- A magyar népmesék kertjei gyakran próbák és átalakulások színterei.
Ezek mind arra mutatnak rá, hogy a kert a lélek kivetülése, a pszichológiai rend, harmónia és átalakulás tere.
A kert képe az imaginációban
A szimbólumterápiás gyakorlatokban, amikor valaki „belép a belső kertjébe”, annak állapota sokat elárul az aktuális pszichés folyamatairól.
- Egy rendezett, virágzó kert gyakran a belső erőforrások aktiválódását jelzi.
- Egy elhanyagolt, gyomos kert utalhat arra, hogy valami hiányzik: idő, energia, figyelem önmagunkra.
- Egy titkos vagy rejtett kert a tudattalanban rejlő lehetőségeket, kreativitást vagy gyógyító erőt hordozhat.
A Belső Kert program üzenete
A belső kerttel való munka nemcsak belső képek játéka, hanem a tudattalan és a tudatos rétegek párbeszéde. Ahogy a kertet ápoljuk, úgy tanuljuk meg gondozni a saját belső világunkat: erőforrásokat találni, feszültségeket elengedni, és megteremteni a belső békét.
A „Belső Kert – imaginációs önismereti program” épp erre hív: hogy belépj a saját belső kertedbe, és megtapasztald, milyen erők és kincsek várnak benned.
Hamarosan indul a csoport!
