Pszichoszomatika– amikor a test a lélek nyelvén szól
A „pszichoszomatikus” kifejezés két görög eredetű szóból tevődik össze: pszicho-, amely az elmére, a pszichére utal,
– szomatikus, amely a testi, biológiai értelemben vett működésre vonatkozik.
A szó tehát magában hordozza azt a szemléletet, hogy test és lélek nem különálló, hanem szoros kölcsönhatásban működő rendszer – az egyik hat a másikra, és fordítva is.
Történeti visszatekintés
A „pszichoszomatika” kifejezést először Johann Christian August Heinroth használta 1818-ban. A modern értelemben vett pszichoszomatikus medicina pedig azt vizsgálja, hogyan hatnak egymásra a testi, lelki és társadalmi folyamatok a betegségek kialakulásában, lefolyásában és kezelésében. Ez a szemlélet személyközpontú, és célja nem csupán a betegség kezelése, hanem maga a beteg ember megértése is.
Selye János és a stresszelmélet
A 20. század közepén Selye János világhírű kutatóként mutatta be, hogy a szervezet mindenfajta megterhelésre ugyanazzal a stresszválasszal reagál, függetlenül attól, hogy a kiváltó ok testi vagy lelki eredetű. Három fázist különített el:
- Alarm reakció: vészhelyzeti készenlét – stresszhormonok, feszültség, gyors pulzus
- Ellenállási szakasz: a szervezet próbál alkalmazkodni, nő a belső túlterhelés
- Kimerülés szakasz: a test tartalékai kimerülnek – pszichoszomatikus tünetek alakulnak ki
Fontos különbséget tett az egészséges, serkentő eustressz és a kimerítő, megbetegítő distressz között. A tartós distressz az, amely pszichés szinten kibillenti az egyensúlyt, majd testi tüneteket hoz létre – gyakran úgy, hogy az orvosi vizsgálatok nem találnak szervi elváltozást.
Mi minősül pszichoszomatikus betegségnek?
A pszichoszomatikus betegségek olyan testi tünetek vagy szervi működészavarok, amelyek mögött elsődlegesen lelki okok állnak. Ilyenek lehetnek:
- gyomor- és bélpanaszok (IBS, hányinger, hasmenés, székrekedés)
- kardiovaszkuláris zavarok (pl. magas vérnyomás, szívritmuszavar)
- cikluszavarok, meddőség, PMS
- bőrproblémák (ekcéma, pikkelysömör)
- krónikus fájdalmak (fejfájás, hátfájás, hasfájás, nyakfájás)
- alvászavarok, pánik, légszomj, vizelési inger
Ezek a tünetek valódi szenvedést okoznak, és gyakran éveken át tartó orvosi vizsgálatsorozat sem vezet eredményre – különösen, ha a kiváltó ok a pszichében keresendő.
Típusai – hogyan jönnek létre?
- Konverziós tünetképzés:
Valamilyen lelki konfliktus feldolgozatlan marad, és szimbolikus módon testi tünetben jelenik meg – például bénulás, vakság, érzékszervi zavarok, fájdalmak. - Funkcionális szindrómák:
Itt a panaszok szétszórtak, diffúzak, több szervrendszert is érintenek, de nincs kimutatható szervi eltérés. Az egészségügyi rendszer így gyakran nem tud mit kezdeni a pácienssel – ezek a betegek azonban valójában nem kapják meg a megfelelő pszichológiai támogatást, így kiszorulnak a klasszikus orvoslás rendszeréből.
A pszichoszomatikus szemlélet lényege
A modern pszichoszomatika nem azt állítja, hogy minden betegség „lelki eredetű” – hanem azt, hogy a testi és lelki folyamatok elválaszthatatlanul összefüggenek. Egy testi betegségnek lehetnek lelki előzményei – és fordítva is: egy testi diagnózis lelki következményekkel járhat (pl. halálfélelem, szorongás, elszigetelődés). Ezért fontos, hogy az orvoslás ne csak a tünetekre, hanem az egész emberre figyeljen. Szerencsés helyzetben van így a mai kor embere, hiszen már egyre több egészségügyi rendszerben van jelen az egészségszakpszichológus, aki hidat képez a psziché és a test között.
Mit tehetünk?
A pszichoszomatikus tünetek kezelése komplex szemléletet kíván:
- egészségszakpszichológia vezetés (önismeret, önértékelés, határhúzás)
- pszichoterápia (mélyebb lelki traumák kibontása esetén)
- relaxációs módszerek (autogén tréning, mindfulness, progresszív izomlazítás)
- meditáció, testtudatosság fejlesztése
- fitoterápia, gyógyteák – támogató testi szintű kísérés
- életmódrendezés, stresszkezelés
A Naturapsyche szemlélete
A Naturapsyche folyamatok során nemcsak a tünetet, hanem a mögötte rejlő jelentést is keressük. A relaxáció, meditáció, belső képek és növényi szimbólumok finoman, mégis hatékonyan segítenek az önszabályozás újrahangolásában.
A cél nem csak az, hogy a fájdalom megszűnjön – hanem az is, hogy újra kapcsolatba kerülj önmagaddal.
